Hogy mi volt a titkuk, nem tudni. Erre biztosan születni kell. A lista szubjektív, és nem is tud teljes lenni, hiszen számtalan csodás költemény van. De várjuk azt a verset is, ami neked a kedvenced.
József Attila: Tedd a kezed
„Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.”
Ady Endre: Láttalak…
„Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: Édesem, szeretlek !”
Radnóti Miklós: Tétova óda
„Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház.”
Babits Mihály: Szerelmes vers
„A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem és éneklem e szédület szeretetét.”
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
„Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan.”
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest